Történt pedig Niszán havában, Artaxerxész király huszadik évében, bor volt előtte. Mikor felemeltem a bort, hogy a királynak adjam, pedig előtte nem voltam bús,
és azt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna bús az én orcám, mikor a város, atyáim sírjainak háza, pusztaság, és kapuit megemésztette a tűz?
aztán mondtam a királynak: Ha úgy tetszik a királynak, és ha kedves előtted a te szolgád: küldj el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt.
Erre azt mondta a király, a kedves feleség éppen mellette ült: Meddig tart utazásod, és mikor térsz vissza? Tehát tetszett a királynak engem elbocsátani, és megadtam neki a határidőt.
Aztán azt mondtam a királynak: Ha úgy tetszik a királynak, adjanak nekem leveleket a Folyón túli pasákhoz; hogy engedjenek engem átmenni, míg Júdába érek.
És egy levelet Ászáfhoz, a király kertjének őréhez, hogy adjon nekem fákat a templom várának gerendázatához, a város kőfalához és ahhoz a házhoz, melybe majd beköltözöm; adott is nekem a király, mint ahogy rajtam volt az én Istenem jóságos keze.
felkeltem éjjel én és velem egy kevés ember anélkül, hogy meg mondtam volna valakinek, mit adott az én Istenem a szívembe, hogy mit tegyek Jeruzsálemért; barom sem volt velem, csak az a barom, melyen maga m lovagoltam.
És kimentem a Völgykapun éjjel, aztán a Sárkány-forrás előtt el a Szemétkapuhoz; így szemlélgettem Jeruzsálem kőfalait, melyek le voltak döntve, és kapuit, melyeket megemésztett a tűz.
De az elöljárók nem tudták, hova mentem és mit akarok csinálni; sem a zsidóknak, sem a papoknak, sem a nemeseknek, sem az elöljáróknak, sem a többi munkát végzőnek eddig nem mondtam meg.
De ekkor azt mondtam nekik: Ti látjátok a veszedelmet, melyben vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztaság és kapuit felégették tűzzel; jertek, építsük fel Jeruzsálem kőfalát, hogy ne érjen bennünket több gyalázat.
És meg mondtam nekik, mily jóságos volt rajtam az én Istenemnek keze, és a király szavait is, melyeket nekem mondott; mire azt mondták: Felkelünk és megépítjük! És megerősítették kezeiket a jóra.
Mikor ezt meghallotta a horoni Szanballát, az ammoni Tobijá, a szolga, és az arab Gesem, kinevettek és fitymáltak bennünket; és azt mondták: Micsoda dolog ez, amit ti csináltok, talán a király ellen akartok fellázadni?
Mire visszaadtam nekik a szót és azt mondtam nekik: Az ég Istene maga fog minket sikerre juttatni, mi tehát, az ő szolgái, felkelünk és építünk; nektek pedig nincs részetek, sem jussotok, sem emlékezetetek Jeruzsálemben.