|
| 1 |
|
| Dávidtól. Perelj Uram, perlőimmel; harcolj a velem harcolókkal: |
|
| 2 |
|
| Ragadj pajzsot és tárcsát; és kelj fel segítségemre: |
|
| 3 |
|
| és rántsd elő dárdádat, és szegezd nekik üldözőimnek; Mondd az én lelkemnek: Én vagyok segedelmed. |
|
| 4 |
|
| Szégyenüljenek meg és valljanak csúfot, akik életemre törnek; hátráljanak meg és piruljanak meg, akik veszedelmet koholnak ellenem. |
|
| 5 |
|
| Legyenek polyvaként a szél előtt; amint az Úr angyala taszítja; |
|
| 6 |
|
| legyen az útjuk sötétség és síkosság; amint az Úr angyala kergeti őket. |
|
| 7 |
|
| Mert ok nélkül rejtettek elém hálót; ok nélkül vágtak vermet lelkemnek. |
|
| 8 |
|
| Jöjjön reá romlás, melyről nem tud; és hálója, melyet vetett, őt fogja meg, romlásba essék bele: |
|
| 9 |
|
| és lelkem vigadjon az Urban, örüljön megtartásában; |
|
| 10 |
|
| minden csontom mondja: Uram, ki olyan, mint te? Aki megszabadítja a szegényt a nála erősebbtől; és a szegényt és szűkölködőt megrablójától. |
|
| 11 |
|
| Felkelnek hamis tanúkul; amit nem tudok, azt kérdezik tőlem. |
|
| 12 |
|
| Rosszal fizetnek nekem jó helyett; árvasággal a lelkemnek: |
|
| 13 |
|
| pedig én az ő betegségükért zsákba öltöztem; böjtöléssel sanyargattam magamat. (De imádságom az én keblemre tért vissza.) |
|
| 14 |
|
| Mint barátommal, mint testvéremmel jártam; mint anya-gyászban, bútól megroskadtam: |
|
| 15 |
|
| esetemen mégis örvendeztek, és összegyülekeztek; összegyűltek ellenem rágalmazókul. |
|
| 16 |
|
| És akiket nem ismerek, marnak, és meg nem szűnnek galád tányérnyalókul csikorgatva rám fogaikat. |
|
| 17 |
|
| Uram, meddig nézed? állítsd vissza lelkemet romlásaiktól és az oroszlántól egyetlenemet. |
|
| 18 |
|
| (Hálát adok neked nagy gyülekezetben; nagy számú nép közt dicsérlek téged.) |
|
| 19 |
|
| Ne örüljenek rajtam ok nélkül ellenségeim; ok nélküli gyűlölőim ne vágjanak szemmel. |
|
| 20 |
|
| Mert nem békét beszélnek, hanem a föld békései ellen csalárd beszédeket gondolnak ki. |
|
| 21 |
|
| Feltárják rám a szájukat, azt mondják: Láttad, Uram, |
|
| 22 |
|
| ne hallgasd el; Uram, ne légy távol tőlem: |
|
| 23 |
|
| Oh serkenj fel és ébredj fel ítéletemre; Istenem, Uram, az én peremre! |
|
| 24 |
|
| Tégy igazat nekem igazságod szerint, Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam: |
|
| 25 |
|
| ne mondják szívükben: Hah, a kívánságunk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt! |
|
| 26 |
|
| Szégyenüljenek meg és piruljanak egyetemben, akik örvendeznek veszedelmemen. Öltözzenek szégyenbe és gyalázatba, akik kevélyen tesznek ellenem: |
|
| 27 |
|
| vigadjanak és örvendezzenek, akik igazságomat kívánják; és mondják folyton: Nagy az Úr, aki szolgájának békéjét kívánja! |
|
| 28 |
|
| És nyelvem a te igazságodat zengedezi; egész nap a te dicséretedet. |
|
|
|
|