Mikor Elimből tovább mentek, eljutottak, Izráel fiainak egész közönsége, Szín sivatagába, mely Elim és Szináj között van; a második hónap tizenötödik napján, Egyiptom országából való kijövetelük után.
És azt mondták nekik Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az Úr kezétől Egyiptom földjén, mikor a húsos fazék mellett ültünk, mikor jóllakásig ettünk kenyeret; mert azért hoztatok ki bennünket ebbe a sivatagba, hogy megöljétek ezt az egész gyülekezetet az éhséggel.
Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: íme én kenyéresőt adok nektek az égből; és menjen ki a nép és szedjen egy napra valót napjában, hogy próbára tegyem, vajon akar-e az én törvényemben járni, vagy nem?
Abból, azt mondta Mózes, hogy az Úr estére húst ad nektek enni és reggelre kenyeret jóllakásig, abból, hogy az Úr meghallotta morgástokat, mellyel ti őellene morogtatok; hiszen mi mik vagyunk; nem ellenünk morogtatok, hanem az Úr ellen.
Történt pedig, hogy míg Áron Izráel fiainak egész közönségével beszélt, azok a sivatag felé fordultak; és egyszerre megjelent a felhőben az Úr dicsősége.
Hallottam Izráel fiainak morgását, beszélj velük, mondván: Napszálltakor húst esztek, és reggel jóllaktok kenyérrel; és megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Mikor Izráel fiai meglátták, azt mondták egymásnak: Mi ez? Mert nem tudták mi az; Mózes pedig azt mondta nekik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott nektek eledelül.
Ez a beszéd, melyet az Úr parancsol: Szedjen belőle mindenki amennyit megeszik; egy ómert egy fejre, lélekszámotok szerint, ki-ki azoknak szedjen, akik sátorában vannak.
Úgyhogy mérték az ómerrel, és nem toldotta meg, akinél sokan voltak, sem nem apasztotta, akinél kevesen voltak; mindenik annyit szedett, amennyi ételére kellett.
Ő pedig azt mondta nekik: Ez az, amit az Úr mondott: Ünnepi nyugalom, szent szombat lesz holnap az Úrnak; amit megsüttök, süssétek, és amit megfőztök, főzzétek, a fölösleget pedig mind tegyétek el magatoknak őrizetbe reggelig.
Lássátok, mivel az Úr adta nektek a szombatot, azért ad ő nektek a hatodik napon két napra való kenyeret: üljetek helyt mindnyájan, ki ne menjen senki a helyéről a hetedik napon.
És azt mondta Mózes: Ez a beszéd, melyet parancsolt az Úr: Tölts meg egy ómert belőle megőrzésre nemzedékeitek számára; hogy lássátok azt a kenyeret, amellyel etettelek titeket a sivatagban, mikor kihoztalak benneteket Egyiptom országából.