×

Magyar Biblia KIB 1935

2 Mózes 16

1
Mikor Elimből tovább mentek, eljutottak, Izráel fiainak egész közönsége, Szín sivatagába, mely Elim és Szináj között van; a második hónap tizenötödik napján, Egyiptom országából való kijövetelük után.
2
És morgott Izráel fiainak egész közönsége Mózes ellen és Áron ellen a sivatagban.
3
És azt mondták nekik Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az Úr kezétől Egyiptom földjén, mikor a húsos fazék mellett ültünk, mikor jóllakásig ettünk kenyeret; mert azért hoztatok ki bennünket ebbe a sivatagba, hogy megöljétek ezt az egész gyülekezetet az éhséggel.
4
Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: íme én kenyéresőt adok nektek az égből; és menjen ki a nép és szedjen egy napra valót napjában, hogy próbára tegyem, vajon akar-e az én törvényemben járni, vagy nem?
5
A hatodik napon pedig az történik, hogy mikor elkészítik azt, amit hazavittek, az kétszerese lesz annak, amit naponként szedni szoktak.
6
Mózes pedig és Áron azt mondta Izráel többi fiainak: Estére megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről.
7
Reggelre pedig meglátjátok az Úr dicsőségét abból, hogy meghallgatta morgástokat az Úr ellen, mert mik vagyunk, hogy ellenünk morogjatok?
8
Abból, azt mondta Mózes, hogy az Úr estére húst ad nektek enni és reggelre kenyeret jóllakásig, abból, hogy az Úr meghallotta morgástokat, mellyel ti őellene morogtatok; hiszen mi mik vagyunk; nem ellenünk morogtatok, hanem az Úr ellen.
9
És azt mondta Mózes Áronnak: Mondd Izráel fiai egész közönségének: Lépjetek elő az Úr elé, mert meghallotta morgástokat.
10
Történt pedig, hogy míg Áron Izráel fiainak egész közönségével beszélt, azok a sivatag felé fordultak; és egyszerre megjelent a felhőben az Úr dicsősége.
11
És így beszélt az Úr Mózeshez, mondván:
12
Hallottam Izráel fiainak morgását, beszélj velük, mondván: Napszálltakor húst esztek, és reggel jóllaktok kenyérrel; és megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
13
És valóban, estére felszállt a fÚrj, és elborította a tábort; reggelre pedig harmathullás lett a tábor körül.
14
És mikor a harmathullás felszállt, akkor a sivatag színén szemcsés por volt, olyan por, mint a dér a földön.
15
Mikor Izráel fiai meglátták, azt mondták egymásnak: Mi ez? Mert nem tudták mi az; Mózes pedig azt mondta nekik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott nektek eledelül.
16
Ez a beszéd, melyet az Úr parancsol: Szedjen belőle mindenki amennyit megeszik; egy ómert egy fejre, lélekszámotok szerint, ki-ki azoknak szedjen, akik sátorában vannak.
17
És így cselekedtek Izráel fiai; így szedett, akinél sokan voltak, és akinél kevesen voltak.
18
Úgyhogy mérték az ómerrel, és nem toldotta meg, akinél sokan voltak, sem nem apasztotta, akinél kevesen voltak; mindenik annyit szedett, amennyi ételére kellett.
19
Aztán azt mondta nekik Mózes: Senki ne hagyjon belőle reggelig.
20
De nem hallgattak Mózesre, és mikor némelyek hagytak belőle reggelig, férgektől nyüzsgött és megbüdösödött; Mózes azért megharagudott rájuk.
21
Tehát úgy szedték azt minden reggel ki-ki annyit, amennyi ételére kellett; és mikor a nap kisütött, akkor elolvadt.
22
Történt pedig a hatodik napon, hogy két adag kenyeret szedtek, egyre két ómerrel; akkor a közönség fejedelmei mind elmentek és jelentették Mózesnek.
23
Ő pedig azt mondta nekik: Ez az, amit az Úr mondott: Ünnepi nyugalom, szent szombat lesz holnap az Úrnak; amit megsüttök, süssétek, és amit megfőztök, főzzétek, a fölösleget pedig mind tegyétek el magatoknak őrizetbe reggelig.
24
És eltették azt reggelig, mint ahogy parancsolta Mózes; és nem büdösödött meg, sem nyű nem lett benne.
25
Akkor azt mondta Mózes: Egyétek meg azt ma, mert szombatja van ma az Úrnak; ma nem találjátok azt a mezőn.
26
Hat napon szedjétek azt; de a hetedik nap szombat, azon nem lesz.
27
És megtörtént, hogy a hetedik napon a nép közül némelyek kimentek szedni; de nem találtak.
28
Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig vonakodtok megtartani parancsolataimat és törvényeimet?
29
Lássátok, mivel az Úr adta nektek a szombatot, azért ad ő nektek a hatodik napon két napra való kenyeret: üljetek helyt mindnyájan, ki ne menjen senki a helyéről a hetedik napon.
30
Így pihent meg a nép a hetedik napon.
31
Izráel háza pedig mannának nevezte el azt; és olyan volt, mint a koriándrom magja, fehér, az íze pedig, mint a mézes kalácsé.
32
És azt mondta Mózes: Ez a beszéd, melyet parancsolt az Úr: Tölts meg egy ómert belőle megőrzésre nemzedékeitek számára; hogy lássátok azt a kenyeret, amellyel etettelek titeket a sivatagban, mikor kihoztalak benneteket Egyiptom országából.
33
Aztán azt mondta Mózes Áronnak: Végy egy kosarat, tégy bele egy tele ómer mannát; és tedd azt az Úr elé megőrzésre nemzedékeitek számára.
34
És úgy tett Áron, mint az Úr parancsolta Mózesnek; és a törvénytáblák elé tette megőrzésre.
35
Izráel fiai pedig negyven esztendeig ették a mannát, amíg lakott földre jutottak; a mannát ették, amíg Kanaán földjének határához jutottak.
36
Az ómer az efának tizedrésze.
Hungarian Bible KIB 1935
Public Domain
:
Jegyzetek mentése