|
| 1 |
|
| Én a Sáron őszikéje vagyok, a völgyek lilioma. |
|
| 2 |
|
| Mint a liliom a tövisek között, olyan az én barátnőm a leányok között. |
|
| 3 |
|
| Mint az almafa az erdei fák között, olyan az én szerelmem a fiúk között: ha árnyékába vágyakozom, leülök; és gyümölcse édes az ínyemnek. |
|
| 4 |
|
| Bevitt engem a borozó házba; és zászlója felettem szerelem volt. |
|
| 5 |
|
| Erősítsetek engem kaláccsal, üdítsetek engem almával; mert szerelembeteg vagyok én. |
|
| 6 |
|
| Balja fejem alatt, jobbja ölel engem; |
|
| 7 |
|
| esküdjetek nekem, Jeruzsálem leányai, a mező zergéire vagy szarvasaira: hogy nem ébresztitek s hogy fel nem keltitek szerelmemet, amíg kedve tartja. |
|
| 8 |
|
| Hallga! kedvesem íme itt jön; ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon. |
|
| 9 |
|
| Hasonló kedvesem a zergéhez vagy a szarvasgidóhoz. Íme itt áll falunk mögött; beles az ablakokon, bekandikál a rácsokon. |
|
| 10 |
|
| Megszólal kedvesem és azt mondja nekem: Kelj fel barátnőm, szépem, és jer! |
|
| 11 |
|
| Mert íme a tél elvonult, az eső elmúlt, elment; |
|
| 12 |
|
| a virágok mutatkoznak a földön: a dal ideje elérkezett, és gerlebúgás hallszik földünkön. |
|
| 13 |
|
| A fügefa balzsamozza éretlen fügéit, és a szőlők virágzásban vannak, illatot adnak: kelj fel barátnőm, én szépem, galambom, és jer! |
|
| 14 |
|
| Galambom a sziklahasadékban, a meredekség rejtekében, mutasd meg arcodat; hadd halljam hangodat, mert hangod édes és orcád kedves. |
|
| 15 |
|
| Fogjatok nekünk rókákat, kis rókák rontják a szőlőket; pedig a mi szőlőnk virágzásban van: |
|
| 16 |
|
| kedvesem az enyém és én az övé vagyok, aki a liliomok között pásztorkodik. |
|
| 17 |
|
| Míg a nap lehe fú és futnak az árnyak: fordulj, légy hasonló, kedvesem, a zergéhez vagy a szarvasgidóhoz szakadékos hegyeken. |
|
|
|
|