Simon Péter, a Krisztus Jézus rabszolgája és apostola írja e levelet azoknak, akik Istenünknek és a megmentő Krisztus Jézusnak igazságosságába vetett ugyanolyan értékű hitet nyertek el.
Istennek és Urunknak, Jézusnak megismerése által mindig több kegyelem és békesség töltsön be titeket (… megismerése által gyarapodjék bennetek a kegyelem és békesség).
Abból kell kiindulnom, hogy az ő isteni hatalma annak megismerésén át, aki minket dicsőségével és erényével elhívott, mindennel megajándékozott bennünket, ami az életre és istenfélelelemre (kegyességre) való,
továbbá, hogy ezeken át értékes és igen nagy ígéreteket kaptunk ajándékul, hogy rajtuk keresztül, miután attól a romlástól elmenekültetek, melyet a világban a kívánság okoz, isteni természetet közölhessen veletek.
Azért annál inkább serénykedjetek testvéreim, hogy elhivatásotokat és kiválasztott voltotokat megszilárdítsátok, mert ha ezt teszitek, nem fogtok sohasem megbotlani.
Mert nem kibölcselkedett mesék után indultunk, mikor Urunknak, a Krisztus Jézusnak hatalmát és megjelenését megismertettük veletek, hanem azért szóltunk, mert szemtanúi lettünk az ő fensége nagyszerűségének.
Mert mikor Isten, az Atya őt megtisztelte és megdicsőítette, ilyen szózat érkezett hozzá a fenséges dicsőségből: „Ez az én szeretett Fiam, ki elnyerte helyeslésemet.”
Így annál szilárdabbul tartjuk a prófétai igét, és helyesen cselekesztek, ha úgy figyeltek rá, mint homályos helyen világító mécsesre, mindaddig, míg felvirrad a nappal, és a hajnalcsillag felkél szívetekben.