Újra láttam. Egy másik erős angyal szállt le az égből, ki felhőbe öltözött, szivárvány volt a fején, arca olyan volt, mint a nap, lába, mint tűzoszlop.
Mialatt a hét mennydörgés szólt, íráshoz készültem, de ilyen szózatot hallottam a mennyből: „Tégy pecsétet arra, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le.”
és megesküdött Arra, aki az örök korok korain át él, aki a mennyet és a benne lévőket, a földet és a benne lévőket, a tengert és a benne lévőket teremtette, hogy időt nem mérnek többé,
hanem a hetedik angyal kürtölésének napjaiban, mikor az kürtölni fog, végbe megy az Isten titka, úgy, ahogy azt rabszolgáinak, a prófétáknak örömüzenetként adta
Ekkor az a hang, melyet a mennyből hallottam, ismét szólt hozzám, és ezt mondta: „Eredj, vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és földön álló angyal kezében van”
Odamentem az angyalhoz és megmondtam neki, hogy adja ide a könyvecskét. Az azt mondta nekem: „fogd és fald fel!” A gyomrodban keserű lesz, a szádban azonban édes, mint a méz.