Akkor Anna így imádkozott az Örökkévalóhoz: „Szívem ujjong az Örökkévalóban, mert Istenem megerősített engem! Nem hallgatok tovább, hanem diadalmasan nevetek ellenségeim fölött, az Örökkévaló szabadításának örvendezem!
Akik dúskáltak az ételben, béresnek szegődnek egy falat kenyérért. Akik pedig éheztek, terített asztalhoz ülnek. Aki meddő volt, hét fiút szül, a sokgyermekes asszony pedig magára marad.
Felemeli a szegényt a porból, felkarolja a koldust a szemétdombról, s fejedelmek mellé ülteti, dicsőség trónjára helyezi, mert az Örökkévalóé az egész Föld, s annak minden tartóoszlopa, hiszen ő teremtette azokat.
Az Örökkévaló ellenségei összetörnek, a Felséges haragjában mennydörög fölöttük az égben. Az Örökkévaló ítéli meg az egész föld lakóit. Ő ad erőt királyának, megnöveli fölkentjének hatalmát.”
Az volt a szokásuk, hogy amikor valaki áldozatot hozott az Örökkévalónak, odaküldték hozzá a szolgájukat, amikor az áldozati hús még az edényben főtt. A szolga egy háromágú villával
Sőt, azt is megtették, hogy még mielőtt az áldozati állat zsíros részét az oltár tüzén az Örökkévalónak föláldozták volna, a papok szolgája ezt mondta az embereknek: „Most add ide, ami a papnak jár az áldozati állat húsából! De nyersen add, mert meg akarja sütni! Ha már megfőzted, akkor nem fogadja el tőled!”
Akik az áldozatot hozták, néha megpróbáltak tiltakozni: „De hát nem a zsíros részt kell előbb az Örökkévalónak föláldoznunk az oltáron? Utána elveheted belőle, amit csak kívánsz!” De a szolga ilyenkor ezt felelte: „Nem! Most add ide, vagy elveszem erőszakkal!”
Éli főpap megáldotta Elkánát a feleségével, Annával együtt: „Adjon neked az Örökkévaló gyermekeket ettől az asszonytól a fiú helyett, akit feleséged az Örökkévalónak szentelt!” Azután a házaspár hazatért Rámába.
Az Örökkévaló jóindulattal volt Anna iránt, aki ezután még három fiút és két leányt szült Elkánának. A kis Sámuel pedig felnőtt, miközben az Örökkévalót szolgálta.
Éli már megöregedett, és hallotta, hogy a fiai rosszul bánnak minden izráelivel, aki áldozni jön Silóba. Az is a tudomására jutott, hogy Hofni és Fineás azokkal az asszonyokkal hálnak, akik a Szent Sátor bejáratánál szoktak szolgálni.
Ha valaki vétkezik a másik ellen, Isten még segíthet rendbe hozni a dolgot. De ha az Örökkévaló ellen vétkezik, ki járhatna közben az érdekében?” De az Örökkévaló már elhatározta, hogy megöli Hofnit és Fineást, ezért a fiúk nem hallgattak apjuk szavára.
Ebben az időben Isten embere fölkereste Élit, és ezt mondta neki: „Éli, ezt üzeni neked az Örökkévaló: »Ugye, világosan kijelentettem magam ősapádnak és családjának, amikor még a fáraó rabszolgái voltak Egyiptomban?
Ősapádat választottam ki Izráel törzsei közül, hogy papom legyen, aki bemutatja az áldozatokat oltáromon, tömjént füstölögtet előttem, és efódot visel jelenlétemben. Így volt, igaz? Ősapád családjának részt adtam Izráel népének minden ételáldozatából, így van?
Bizony, így van! Ti pedig még ennél is többet akartok! Magatoknak kívánjátok még az én áldozataimat és ajándékaimat is! Hogy merészelitek ezt? Te pedig, Éli, többre becsülöd a fiaidat nálam! Kövérre hizlaljátok magatokat népem, Izráel áldozatainak színe-javával!«
Ezért az Örökkévaló, Izráel Istene ezt üzeni neked: »A múltban valóban megígértem, hogy a te családod, vagyis ősapád családja fog előttem szolgálni örökké, most mégis azt mondom, hogy nem így lesz az! Mert akik tisztelnek engem, azokat én is megtisztelem, de akik megvetnek engem, azokat gyalázat éri!
Csak egyetlen férfit hagyok életben a családodból, aki oltáromnál papi szolgálatot végez. De őt is csak azért hagyom meg, hogy folyton sirassa és gyászolja családja pusztulását. Összes többi leszármazottadat pedig karddal ölik meg.
De választok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és gondolatom szerint cselekszik. Megerősítem a családját és leszármazottjait, és szolgálni fogják felkent királyaimat sok éven át.
Akik utódaid közül életben maradnak, oda járulnak ez elé a hűséges pap elé, egy kis aprópénzt és pár falat kenyeret koldulnak tőle, és így könyörögnek: Kérlek, fogadj fel engem, bármilyen papi munkát elvégzek, csak adj egy falat kenyeret!«”