1. Jákób pedig azon a földön lakott, melyen atyja jövevény volt: Kanaán földjén.
2. Ezek Jákób nemzetségtörténetei. József tizenhét esztendős korában pásztor volt testvéreivel a juhok mellett, éspedig bojtár Bilhának és Zilpának, atyja feleségeinek fiai mellett, és ami rosszat azokról beszéltek, József elvitte atyjuknak.
3. Izráel pedig Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert vénségében született; és bokáig érő köntöst csináltatott neki.
4. Mikor látták testvérei, hogy őt atyjuk minden testvérénél jobban szereti, meggyűlölték őt; és nem tudtak hozzá békésen szólni.
5. Egyszer egy álmot látott József, és elmondta testvéreinek; azután még jobban gyűlölték őt.
6. Ugyanis azt mondta nekik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet én álmodtam,
7. hogy kévét kötöztünk a mezőn, és egyszer az én kévém felkelt és egyenesen állva is maradt, és hogy a ti kévéitek meg körülvették, és meghajtották magukat az én kévém előtt.
8. Erre azt mondták neki testvérei: Még majd király akarsz lenni felettünk, vagy uralkodni akarsz rajtunk? És ezután még jobban gyűlölték őt álmaiért és szavaiért.
9. Mikor még egy másik álmot álmodott, azt is elbeszélte testvéreinek; és ezt mondta, hogy: Még egy álmot álmodtam, hogy a nap és a hold és tizenegy csillag meghajtotta magát énelőttem.
10. Mikor elbeszélte atyjának és testvéreinek, rászólt atyja és azt mondta neki: Micsoda álom ez, amit álmodtál? Talán majd elmegyünk, én és anyád52 és testvéreid, hogy meghajtsuk magunkat előtted a földig? [Gen 3618]
11. És féltékenyekké lettek rá testvérei; atyja pedig megőrizte e dolgot.
12. Mikor egyszer elmentek testvérei atyjuk juhait legeltetni Sikembe,
13. azt mondta Izráel Józsefnek: Ugye testvéreid Sikemben legeltetnek, jer, küldjelek el hozzájuk; és azt mondta neki: Ihol vagyok!
14. Erre azt mondta neki: Eredj el, kérlek, nézd meg, hogy vannak testvéreid, és hogy vannak a juhok, és hozz nekem értesítést; így elküldte őt Hebron völgyéből, és elment Sikembe.
15. És rátalált egy ember, amint íme bolyongott; és megkérdezte tőle az az ember, mondván: Mit keresel?
16. És azt mondta: Testvéreimet keresem én; mondd meg nekem, kérlek, hol legeltetnek?
17. És azt mondta az ember: Elvonultak innét, mert hallottam, mikor mondták: Menjünk Dótánba. És elment József testvérei után, és Dótánban találta őket.
18. Mikor messziről meglátták őt, mielőtt közel ért volna hozzájuk, összebeszéltek ellene, hogy megölik őt.
19. És azt mondták egymásnak: Ihol jön ez az álomlátó;
20. de most jertek, öljük meg őt és vessük bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy valami vadállat ette meg; akkor majd meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.
21. Mikor ezt Rúben meghallotta, kimentette őt kezeikből; azt mondta ugyanis: Ne üssük őt agyon.
22. Azután azt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, mely a pusztában van, de kezet ne tegyetek rá; hogy kimentse őt kezükből, és visszavigye őt atyjának.
23. így történt, hogy mikor odaért József a testvéreihez, hát lehúzták róla a köntösét, a bokáig érő köntöst, mely rajta volt,
24. és fogták, és belevetették őt a kútba. De a kút Úres volt, nem volt benne víz.
25. Mikor leültek enni és felemelték szemeiket, hát látták, hogy ihol jön egy izmáeli karaván Gileádból; tevéik tragakant mézgával, balzsammal és ladánummal megrakva mennek, hogy levigyék Egyiptomba.
26. Akkor azt mondta Júda testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket és eltakarjuk a vérét?
27. Jertek, adjuk el az ismáélieknek, és kezünk ne legyen53 rajta, hiszen testvérünk, a mi testünk ő. És hallgattak rá testvérei,
28. és mikor midjáni emberek, vándorkereskedők mentek arra, kihúzták és felhozták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az ismáélieknek húsz ezüstön; kik elvitték Józsefet Egyiptomba.
29. Mikor Rúben visszatért a kúthoz és természetesen József nem volt a kútban; megszaggatta ruháit,
30. és visszatért testvéreihez, és azt mondta: A gyermek nincsen, és én hová menjek?
31. Akkor vették József köntösét, és levágtak egy kecskebakot, és belemártották a köntöst a vérbe.
32. Aztán elküldték a bokáig érő köntöst, és oda vitték atyjuknak, és azt mondták: Ezt találtuk; ismerd meg, vajon fiad köntöse-e, vagy nem.
33. És megismerte és azt mondta: A fiam köntöse! Valami vadállat megette őt! Széttépve, szét van tépve József!
34. És megszaggatta Jákób a ruháit, és zsákruhát vett a derekára, és sok ideig gyászolta fiát.
35. Mikor minden fia és minden leánya folyton vigasztalta őt, nem akart megvigasztalódni és azt mondta: Nem, én gyászban megyek fiamhoz a másvilágra! Így siratta őt atyja;
36. a midjániak pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak, Faraó kamarásának, a testőrök főnökének.
1. És történt abban az időben, hogy Júda elment testvéreitől; és egy adullámi emberhez tért, akinek a neve Hiráh.
2. És meglátta ott Júda egy Súa nevű kanaáni ember leányát; és elvette azt és bement hozzá.
3. És teherbe esett és fiat szült; és Er névvel nevezte azt.
4. És ismét teherbe esett és fiat szült; és azt Onán névvel nevezte.
5. És ismét fiat szült, és azt meg Séla névvel nevezte; és Kezibben volt, mikor azt szülte.
6. Vett pedig Júda feleséget az ő elsőszülött fiának, Ernek; és Támár volt a neve.
7. De miután Er, Júda elsőszülötte gonosz volt Jahve szemeiben, elvette őt Jahve.
8. Akkor azt mondta Júda Onánnak: Menj be testvéred feleségéhez és hajtsd vele végre a sógorházasságot; hogy támassz magot a testvérednek.
9. De miután tudta Onán, hogy nem az övé lesz a mag; hát valahányszor bement testvére feleségéhez, földre vesztegette, hogy ne adjon magot testvérének.
10. Miután gonosz volt Jahve szemeiben, amit cselekedett, elvette őt is.
11. Akkor azt mondta Júda menyének, Támárnak: Lakjál özvegyen atyád házában, míg Séla fiam megnő. Mert azt gondolta: Nehogy meghaljon ez is, mint testvérei. Így aztán Támár elment, és atyja házában lakott.
12. Mikor sok idő eltelt, meghalt Súa leánya, Júda felesége, és mikor Júda gyásza letelt, felment az ő juhainak nyíróihoz, ő és Hiráh, az ő adullámi barátja, Timnába.
13. Támárnak pedig hírül adták, mondván: íme ipad Timnába megy juhait nyírni;
14. mire levetette magáról özvegyi ruháit, és miután feltette a fátyolt és beburkolózott, kiült Enajim ajtajába, mely a timnai úton van; mert látta, hogy Séla megnőtt, mégsem adták őt hozzá feleségül.
15. Mikor Júda meglátta őt, utcai lánynak gondolta; mert eltakarta az arcát.
16. És mikor odatért hozzá az úton és azt mondta: Jer, kérlek, bemegyek hozzád(mert nem tudta, hogy az ő menye az); akkor azt mondta: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám?
17. És azt mondta: Küldök egy kecskegödölyét a nyájból; mire azt mondta: Ha zálogot adsz, míg megküldöd.
18. És mikor azt kérdezte: Mi legyen a zálog, amit adjak neked? Azt felelte: Pecsétgyűrűd, zsinórod és botod, mely a kezedben van. Odaadta tehát neki, és bement hozzá, és az teherbe esett tőle.
19. Aztán felkelt és elment; levetette magáról fátyolát, és felöltötte özvegyi ruháit.
20. És Júda megküldte a kecskegödölyét az ő adullámi barátja által, hogy hozza el a zálogot az asszonytól; de az nem találta őt.
21. Mikor megkérdezte helysége férfiait, mondván: Hol van az a szerelempapnő Enajimban az úton?; azt mondák: Nem volt itt szerelempapnő.
22. Visszatért tehát Júdához és azt mondta: Nem találtam meg őt; de a helység férfiai is azt mondták: Nem volt itt szerelempapnő.
23. Júda pedig azt mondta: Tartsa meg magának, csak csúffá ne legyünk. Ugye megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt.
24. És történt mintegy három hónap múlva, hogy hírt hoztak Júdának, mondván: Paráználkodott Támár, a menyed, és íme paráznaságból teherbe is esett. És Júda azt mondta: Hozzátok ki, és égettessék meg.
25. Már kivitték, mikor ipához küldött mondván: Attól a férfitól vagyok én teherben, akiéi ezek; azt mondta továbbá: Ismerd meg, kérlek, kiéi ezek, a pecsétgyűrű, a zsinórok és a bot.
26. És megismerte Júda és azt mondta: Igaza van velem szemben, mert miért nem adtam őt Séla fiamnak? De aztán többé nem ismerte őt.
27. És mikor eljött szülésének ideje, hát íme ikrek voltak a méhében.
28. És történt, hogy mikor szült, az egyik kinyújtotta a kezét; a bába pedig fogta és veres fonalat kötött a kezére, mondván: Ez jött ki először.
29. De történt, hogy amint visszahúzta a kezét, hát a testvére jött ki. Akkor azt mondta: Hogy törtél magadnak rést?; és elnevezte Pérecnek.
30. És azután jött ki testvére, akinek a kezén a veres fonal volt, és azt Zerahnak nevezte el.
11. (12) Zsolozsmázzatok az Úrnak, ki Cionon lakik; hirdessétek a népek közt tetteit:
12. (13) mert megkeresi a vért, megemlékezik róluk; nem felejti el a szegények kiáltását.
13. (14) Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg, mit szenvedek gyűlölőimtől; te, ki felemelsz engem a halál kapuiból:
14. (15) hogy hirdethessem minden dicséretedet Cion leányának kapuiban; vigadjak a te megtartásodban.
15. (16) Besüllyedtek a pogányok abba a verembe, melyet csináltak; abban a hálóban fogatott meg lábuk, melyet elrejtettek:
16. (17) megismertette magát az Úr, ítéletet tartott; saját keze munkájával fogta meg a hitetlent. Higgájon. Szelá.
17. (18) A hitetlenek az alvilágba fognak térni; a pogányok mind, akik elfelejtik Istent.
18. (19) Mert nem marad örökre feledésben a szegény; és a nyomorult reménye nem vész el végleg.
19. (20) Kelj fel, Uram, ne vegyen erőt ember; ítéltessenek meg a pogányok előtted:
20. (21) tégy nekik tanítást, Uram; tudják meg a pogányok, hogy ők halandók. Szelá.
31. Ne irigykedjél az erőszak emberére; és ne válaszd egyik útját se.
32. Mert undokság az Urnak a facsarós ember; és az egyenesekkel van társasága.
33. Az Úr átka van a hitetlen házán; az igazak tanyáját pedig megáldja.
34. Ha csúfolókról van szó, ő megcsúfol; de az alázatosoknak kegyelmet ad.
35. Tisztességet a bölcsek örökölnek; a dőrék pedig gyalázatot visznek el.
1. Azon a napon pedig kimenvén Jézus a házból, leült a tenger mellett.
2. És nagy sokaság gyülekezett hozzá, úgyhogy ő a hajóba szállva ült le, az egész sokaság pedig a parton állt.
3. És sokat beszélt nekik példázatokban, mondván: Íme, a magvető kiment vetni.
4. És amint vetett, némely az útfélre esett; és jöttek a madarak és felették azt.
5. Más meg a kövesre esett, ahol nem volt sok földje; és tüstént kikelt, mert nem volt mélyen a földben:
6. de mikor a nap felkelt, lesült, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
7. Ismét más a tövisek közé esett, és felnövekedtek a tövisek és megfojtották azt.
8. De némely a jó földbe esett, és hozott gyümölcsöt, egy százat, más hatvanat, más pedig harmincat.
9. Akinek van füle hallani, hallja.
10. És odamenvén hozzá a tanítványok, azt mondták neki: Miért példázatokban szólsz hozzájuk?
11. Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Mert nektek adatott a mennyek országának titkait ismerni, azoknak pedig nem adatott.
12. Mert akinek van, annak adatik, és feleslege lesz; akinek pedig nincs, amije van is, elvétetik tőle.
13. Azért példázatokban szólok hozzájuk, mert látván, nem látnak, és hallván, nem hallanak és nem értenek.
14. És betelik rajtuk Jesaja próféciája, mely azt mondja: Hallván halljatok és ne értsetek; és látván lássatok és át ne lássatok.
15. Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak és szemeiket lehunyták: nehogy lássanak szemeikkel és füleikkel halljanak, és szívükkel értsenek és megtérjenek és meggyógyítsam őket.
16. Nektek pedig boldogok a szemeitek, mert látnak; és füleitek, mert hallanak.
17. Mert bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket láttok és nem látta; és hallani, amiket hallotok, és nem hallotta.
18. Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát.
19. Mikor bárki hallja az igét az országról és nem érti, és eljön a gonosz és elragadja, ami szívébe hintetett; ez az, aki az útfélen van bevetve.
20. Aki pedig a kövesen van bevetve, ez az, aki az igét hallja, és azt tüstént örömmel veszi;
21. de nincs benne gyökere, hanem ideiglenes; és ha háborúság vagy nyomorúság következik az igéért, tüstént megbotránkozik.
22. Aki pedig a tövisek között van bevetve, ez az, aki az igét hallgatja, de a világ gondja és a gazdagság csalárdsága megfojtja az igét, és gyümölcstelen lesz.
23. Aki pedig a jó földön van bevetve, ez az, aki az igét hallja és érti; aki tehát hoz is gyümölcsöt, és terem egy százat, más hatvanat, más pedig harmincat.
24. Más példázatot tett eléjük, mondván: Hasonlít a mennyek országa az emberhez, aki földjébe jó magot vetett;
25. de míg az emberek aludtak, eljött az ő ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, és elment.
26. De amint hajtott a szár és gyümölcsöt hozott, akkor feltűnt a konkoly is.
27. A gazdának pedig előállván szolgái, azt mondták neki: Uram, nem jó magot vetettél-e földedbe; honnét van hát benne konkoly?
28. Az pedig azt mondta nekik: Valamely ellenség tette ezt. A szolgák meg azt mondták neki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén összeszedjük azt?
29. De ő azt mondta: Nem; nehogy amint a konkolyt összeszeditek, azzal együtt a búzát is kitépjétek.
30. Hagyjátok együtt nőni mind a kettőt az aratásig; és az aratás idején majd megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy elégettessék; a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.