Biblia egy év alatt Április 18Bírák 1:1-361. Józsue halála után megkérdezték Izrael fiai az Urat: „Ki vonuljon fel közülünk elsőként a kánaániak ellen, hogy megkezdje a harcot?”2. Az Úr azt felelte: „Júda menjen fel, íme, kezébe adtam a földet.”3. Azt mondta erre Júda Simeonnak, a testvérének: „Jöjj fel velem sorsszabta földemre, és hadakozz a kánaániak ellen, hogy aztán én is elmenjek veled sors szabta földedre!” Simeon el is ment vele.4. Felvonult tehát Júda, és az Úr a kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat, úgyhogy Bezeknél megvertek tízezer embert.5. Meglepték ugyanis Bezeknél Adonibezeket, hadakoztak ellene, és megverték a kánaániakat és a perizitákat.6. Adonibezek megfutamodott, de üldözőbe vették és megfogták, és levágták a keze és lába ujjait.7. Azt mondta ekkor Adonibezek: „Hetven király szedegette asztalom alatt az étkek hulladékait, akiknek levágattam kezük s lábuk ujjait. Ahogy én cselekedtem, úgy fizetett nekem Isten.” Aztán elvitték Jeruzsálembe, és ott meghalt.8. Júda fiai ugyanis hadakoztak Jeruzsálem ellen, bevették, lakóit kardélre hányták, és az egész várost felgyújtották.9. Aztán lementek, és azok ellen a kánaániak ellen hadakoztak, akik a Hegyvidéken, a Délvidéken és az Alföldön laktak.10. Elment ugyanis Júda azok ellen a kánaániak ellen, akik Hebronban laktak — ennek neve régente Kirját-Arbe volt —, és megverte Sesájt, Áhimánt és Talmájt.11. Onnan aztán tovább ment és Debir lakói ellen vonult. Ennek régi neve Kirját-Széfer (azaz Írások-városa) volt.12. Azt mondta ekkor Káleb: „Aki megveri és elpusztítja Kirját-Széfert, annak odaadom lányomat, Áxát feleségül.”13. Amikor aztán Otoniel, Kenez fia, Káleb öccse bevette, neki adta Áxát, a lányát feleségül.14. Az pedig, amikor hozzáment, rábeszélte a férjét, hogy kérjen az apjától szántóföldet. A férfi leszállt a szamaráról, mire Káleb megkérdezte tőle: „Mi lelt?”15. Ő így felelt: „Adj nekem búcsúajándékot, mert száraz földet juttattál nekem: adj vízzel öntözöttet is.” Erre Káleb neki adta a felső forrás és az alsó forrás vidékét.16. Mózes kenita rokonának fiai is felmentek a Pálmák városából Júda fiaival Júda osztályrészének arra a pusztájára, amely Aradtól délre van, és az amalekitákkal laktak.17. Júda viszont elment Simeonnal, a testvérével, s közösen megverték azokat a kánaániakat, akik Szefaátban laktak. Megölték őket, ezért a várost elnevezték Hormának (azaz Átkozottnak).18. Aztán Júda bevette Gázát, határával együtt, továbbá Askalont és Akkaront határukkal együtt.19. Az Úr tehát Júdával volt, s ő elfoglalta a Hegyvidéket. A Völgy lakóit azonban nem tudta elpusztítani, mert azoknak sok kaszás-szekerük volt.20. Hebront Kálebnek adták, amint Mózes megparancsolta, s ő eltörölte belőle Enák három fiát.21. Benjamin fiai azonban nem pusztították el a jebuzitákat, Jeruzsálem lakóit, így a jebuziták ott maradtak Benjamin fiai között Jeruzsálemben mind a mai napig.22. Felvonult József háza is Bétel ellen, és az Úr velük volt.23. Amikor ugyanis körülvették a várost — azt azelőtt Lúzának hívták —,24. megláttak egy embert, aki a városból jött ki, és azt mondták neki: „Mutasd meg nekünk a város bejáróját, akkor irgalmasságot cselekszünk veled.”25. Amikor megmutatta nekik, kardélre hányták a várost, de azt az embert és egész rokonságát elbocsátották.26. Amikor elbocsátották, az elment a hetiták földjére, ott várost épített, és elnevezte Lúzának; így is hívják azt mind a mai napig.27. Manassze azonban nem törölte el Bétsánt, Tánákot és ezek leányvárosait, sem Dór lakóit meg Jeblaámot és Megiddót és ezek leányvárosait, így a kánaániak velük kezdtek lakni.28. Amikor aztán Izrael megerősödött, jobbágyaivá tette, de elpusztítani nem akarta őket.29. Efraim sem ölte meg azokat a kánaániakat, akik Gézerben laktak, hanem megtelepedett mellettük.30. Zebulon nem pusztította el Keton és Naálol lakóit, hanem a kánaániak közöttük maradtak, és csak jobbágyaikká lettek.31. Áser sem pusztította el Akkó, Szidon, Ahaláb, Akázíb, Helba, Áfek és Rohób lakosait,32. hanem megtelepedett a föld lakói, a kánaániak között, és nem ölte meg őket.33. Naftali sem pusztította el Bétsemes és Bétanát lakóit, hanem megtelepedett a föld lakói, a kánaániak között, a bétsemesiek és a bétanátiak pedig a jobbágyaik lettek.34. Dán fiait az amoriták felszorították a Hegyvidékre, és nem adtak nekik helyet, hogy lejöhessenek a síkságra.35. Az amoriták a Háresz hegyen, Ajjalonban és Sálebímben laktak. József házának a keze azonban rájuk nehezedett, és ők annak jobbágyaivá lettek.36. Az amoritáké volt Skorpió-magaslattól, a Sziklától fölfelé eső terület.Bírák 2:1-231. Erre felment az Úr angyala Gilgálból a Sírók-helyére és azt mondta: „Kihoztalak titeket Egyiptomból, és bevittelek arra a földre, amely felől megesküdtem atyáitoknak, s megígértem, hogy nem bontom fel szövetségemet veletek sohasem,2. csak ne kössetek szövetséget e föld lakóival, hanem rontsátok le oltáraikat. Ti azonban nem akartatok hallgatni szavamra. Miért tettétek ezt?3. Ezért nem akartam eltörölni őket színetek elől, hogy ők ellenségeitekké legyenek, isteneik pedig vesztetekre szolgáljanak.”4. Amikor az Úr angyala elmondta ezeket az igéket Izrael valamennyi fiának, azok hangos sírásra fakadtak —5. azért hívják azt a helyet Bókímnak (Könnyek-helyének) —, és áldozatokat vágtak ott az Úrnak.6. Miután ugyanis Józsue elbocsátotta a népet, Izrael fiai valamennyien elmentek birtokukra, hogy elfoglalják földjüket,7. és Józsuénak meg azoknak a véneknek valamennyi napja alatt, akik ő utána még hosszú ideig éltek, s akik ismerték az Úr minden cselekedetét, amelyet Izraellel művelt, az Úrnak szolgáltak.8. Miután azonban Józsue, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában meghalt,9. és birtokának határában, Tamnát-Száréban, amely Efraim hegységén, a Gaás hegytől északra van, eltemették,10. és az egész nemzedék is megtért atyáihoz: más emberek születtek, akik nem ismerték az Urat és azokat a cselekedeteket, amelyeket Izraellel művelt.11. Ekkor Izrael fiai azt tették, ami gonosz az Úr színe előtt: szolgáltak ugyanis a Baáloknak12. és elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, s más isteneket követtek és imádtak, a körülöttük lakó népek isteneit, s haragra ingerelték az Urat azzal,13. hogy őt elhagyták és a Baálnak meg az Astartéknek szolgáltak.14. Meg is haragudott az Úr Izraelre, s fosztogatók kezébe adta őket, s azok megfogták és eladták őket azoknak az ellenséges népeknek, amelyek körülöttük laktak: ők ellenállni sem tudtak ellenségeiknek,15. mert bárhová akartak menni, mindenütt rajtuk volt az Úr keze, amint megmondta, s amint arra megesküdött nekik, és igen nagy nyomorúságba jutottak.16. Ekkor az Úr bírákat támasztott, hogy azok megszabadítsák őket fosztogatóik kezéből, de azokra sem akartak hallgatni,17. hanem parázna módon más isteneket követtek és imádtak: hamar elhagyták azt az utat, amelyen atyáik jártak, és bár hallották az Úr parancsait, mindenben az ellenkezőjét cselekedték.18. Valahányszor az Úr bírákat támasztott, azok napjaiban megkönyörült rajtuk és meghallgatta a szorongatottak sóhajait és megszabadította őket pusztítóik öldöklésétől.19. Mindazonáltal mihelyt meghalt a bíró, ismét elpártoltak és sokkal gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik cselekedtek: más isteneket követtek, szolgáltak és imádtak, s nem hagyták el alkotásaikat és nagyon kemény útjukat, amelyen járni szoktak.20. Fellobbant tehát az Úr haragja Izrael ellen, és így szólt: „Mivel ez a nemzet felbontotta szövetségemet, amelyet atyáikkal kötöttem és nem akart hallgatni szavamra,21. azért én sem törlöm el azokat a nemzeteket, amelyeket Józsue, amikor meghalt, hátrahagyott,22. hogy próbára tegyem általuk Izraelt, megtartják-e az Úr útját, s járnak-e azon, mint ahogy megtartották atyáik, vagy nem.”23. Így tehát meghagyta az Úr mindezeket a nemzeteket, s nem akarta hamarosan elveszíteni őket, s nem adta őket Józsue kezébe.Zsoltárok 48:1-81. Ének. Kóré fiainak zsoltára.2. Nagy az Úr, minden dicséretre méltó Istenünk városában.3. Pompás magaslat az ő szent hegye, gyönyörűsége az egész földnek. Sion hegye messzi észak, a nagy király városa,4. házaiban úgy ismerik Istent, mint menedéket.5. Mert íme, a föld királyai összegyűltek és egyesültek,6. de ahogy meglátták, ámulatba estek, megrémültek, megremegtek;7. rettegés fogta el őket ott, s a vajúdó asszonyéhoz hasonló gyötrelem.8. Hatalmas széllel összetörted a tarzisi hajókat.Példabeszédek 14:15-1715. Az együgyű minden beszédnek hitelt ad, az élelmes azonban megfontolja lépteit. Az álnok fiú semmi jót nem várhat, az okos szolga tetteit azonban szerencse kíséri, és útja egyenes lesz.16. A bölcs fél és kerüli a rosszat, a balga pedig nemtörődöm és elbizakodott.17. A türelmetlen balgaságot művel, az ármánykodó pedig gyűlöletes.Lukács 14:1-241. Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt.2. Ott egy vízkóros ember került elébe.3. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?”4. Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta.5. Aztán így szólt hozzájuk: „Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?”6. Erre nem tudtak mit felelni.7. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik:8. „Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Nehogy előforduljon, hogy ha nálad előkelőbbet is meghívtak volna,9. odajöjjön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ‘Add át a helyedet!’ És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.10. Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ‘Barátom! Menj följebb!’ Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt.11. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.”12. Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked.13. Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.14. Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.”15. Az egyik vendég ennek hallatára így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!”16. Ő pedig ezt válaszolta: „Egy ember nagy vendégséget rendezett és sokakat meghívott.17. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: ‘Jöjjetek, mert már minden el van készítve!’18. De azok közül sorra mindegyik kezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: ‘Földet vettem, el kell mennem megnézni; kérlek, ments ki engem!’19. A másik meg azt mondta: ‘Öt pár ökröt vettem, megyek kipróbálni őket; kérlek, ments ki engem!’20. Egy másik azt mondta: ‘Most nősültem, azért nem mehetek!’21. Amikor a szolga visszatért, jelentette mindezt urának. Erre a házigazda megharagudott, és ezt mondta szolgájának: ‘Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!’22. A szolga jelentette: ‘Uram! Megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.’23. Akkor az Úr ezt mondta a szolgájának: ‘Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam.’24. Mondom azonban nektek, hogy azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg a lakomámat.” Hungarian Bible (KNB) 1997 © Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat