Biblia egy év alatt Május 232 Sámuel 17:1-291. Majd Ahitófel ezt mondta Absolonnak: Engedj kiválasztanom tizenkétezer embert, hogy fölkeljek, és üldözzem Dávidot ma éjjel.2. Megtámadom, amíg fáradt és erőtlen a keze. Megrettentem, és megfutamodik az egész hadinép, amely vele van; magát a királyt pedig megölöm.3. És visszavezetem hozzád az egész népet, mert az egésznek a visszatérése attól a férfitól függ, akit üldözöl. Akkor majd békességben lesz az egész nép.4. Igen tetszett ez a beszéd Absolonnak és Izráel összes vénjének.5. De Absolon azt mondta: Hívjátok ide az arki Húsajt is, és hallgassuk meg, hogy ő mit mond.6. Amikor Húsaj megérkezett Absolonhoz, így szólt hozzá Absolon: Ahitófel ilyen tanácsot adott; megfogadjuk-e az ő szavát, vagy sem? Szólj hozzá!7. Akkor Húsaj azt mondta Absolonnak: Ez egyszer nem jó tanács az, amelyet Ahitófel adott.8. És így folytatta Húsaj: Tudod magad is, hogy apád és az ő emberei igen erős vitézek, és igen elkeseredett szívűek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfölül apád tapasztalt harcos, aki nem alszik együtt a néppel.9. Ilyenkor ő valamilyen barlangban vagy valami más helyen rejtőzik. Ha kezdetben csak néhányan esnek is el a népből, valaki meghallhatja, és azt kezdi majd mondani: Vereséget szenvedett Absolon népe!10. És még az erős vitéz is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné, igen megrémül. Mert egész Izráel tudja, hogy apád igen erős vitéz, és azok is, akik vele vannak, erős vitézek.11. Azért azt tanácsolom, hogy gyűjtsd magadhoz egész Izráelt Dántól fogva mind Beérsebáig, hogy annyian legyenek, mint a homok a tenger partján, és te magad is menj el a harcba.12. Akkor aztán támadjuk meg őt azon a helyen, ahol éppen megtaláljuk, és úgy lepjük meg, ahogy a harmat a földre száll, hogy ne maradjon meg se ő, se azok közül senki, akik vele vannak.13. Ha pedig egy városba szaladna, akkor egész Izráel húzzon ki köteleket a város körül, és rántsuk le azt a patakba, hogy még csak egy kövecske se maradjon meg ott.14. Absolon és Izráel férfiai ezt mondták: Jobb az arki Húsaj tanácsa Ahitófel tanácsánál. Mert az ÚR rendelte úgy, hogy elvessék Ahitófel tanácsát, amely jó volt, hogy veszedelmet hozzon az ÚR Absolonra.15. Húsaj pedig elmondta Cádók és Ebjátár papnak: Ilyen és ilyen tanácsot adott Ahitófel Absolonnak és Izráel véneinek. Én pedig ilyen és ilyen tanácsot adtam.16. Azért sietve küldjetek el, és üzenjétek meg Dávidnak: Ne maradj ma éjjel a puszta felé vezető gázlóknál, hanem mindenképpen kelj át, különben elpusztulhat a király és az egész nép, amely vele van!17. Jónátán pedig és Ahimaac a Rógél-forrásnál várakoztak. Odament egy szolgálóleány, aki elmondta ezeket nekik, ők pedig elmentek, és hírt vittek róla Dávid királynak. Mert nem akartak bemenni a városba és ott mutatkozni.18. Mégis meglátta őket egy szolga, és hírül adta Absolonnak. Erre nagy sietve eltávoztak onnan, és bementek egy ember házába Bahúrim városá ban, akinek az udvarán volt egy kút, és oda ereszkedtek le.19. Az asszony pedig vett egy ponyvát, és leterítette a kút száját, majd darált árpát hintett rá, így nem lehetett semmit észrevenni.20. Absolon szolgái bementek ehhez az asszonyhoz a házba, és megkérdezték: Hol van Ahimaac és Jónátán? Az asszony így felelt nekik: Átgázoltak a patakon. Erre keresni kezdték őket, de mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe.21. Miután azok eltávoztak, kijöttek a kútból, elmentek, és hírül adták ezeket Dávid királynak. Ezt mondták Dávidnak: Gyorsan keljetek át a vízen, mert ezt és ezt a tanácsot adta ellenetek Ahitófel.22. Akkor fölkelt Dávid egész népével, és átkelt a Jordánon. Mire megvirradt, egy sem maradt, aki át ne kelt volna a Jordánon.23. Amikor látta Ahitófel, hogy tanácsát nem hajtották végre, megnyergelte szamarát, fölkelt, és hazament a városába. Majd elrendezte háza népének a dolgát, azután fölakasztotta magát. Így halt meg, és eltemették apja sírjába.24. Dávid már Mahanaimba érkezett, amikor Absolon és vele együtt Izráel férfiai átkeltek a Jordánon.25. Absolon Jóáb helyett Amászát tette fővezérré a sereg fölött. Amászá egy Jitrá nevű izráeli férfi fia volt, aki bement Abígalhoz, Náhás leányához, aki Cerújának, Jóáb anyjának volt a nővére.26. Izráel és Absolon a Gileád földjén ütött tábort.27. Amikor Dávid Mahanaimba jutott, íme, az ammóni Rabbá városából való Sóbi, Náhás fia, a Lódebárból való Mákír, Ammiél fia és a Gileád tartományában, Rógelimben lakó Barzillaj28. ágyneműt, tálakat és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonát, babot, lencsét és pörkölt árpát,29. mézet, vajat, juh- és tehénsajtot hozott Dávidnak és a vele levő népnek, hogy ehessenek. Mert ezt mondták: A nép éhes, fáradt, és eltikkadt a pusztában.2 Sámuel 18:1-331. Dávid pedig megszámlálta a vele levő népet, és ezredeseket meg századosokat rendelt föléjük.2. A nép harmadrészét Jóábnak, harmadrészét Cerújá fiának, Abisajnak, Jóáb apjának a keze alatt hagyta Dávid, harmadrészét pedig a gáti Ittajra bízta. A király azt mondta a népnek: Bizony én magam is veletek megyek.3. De a nép azt mondta: Ne jöjj, mert ha netán megfutamodunk is, velünk nem törődnek, sőt ha a sereg fele meghal is, azzal sem törődnek. De te kiteszel annyit, mint mi tízezren. Jobb tehát, ha a városból leszel a segítségünkre.4. Erre azt mondta nekik a király: Azt teszem, amit jónak láttok. Majd megállt a király a kapuban, és az egész sereg kivonult századonként és ezredenként.5. Ezt parancsolta a király Jóábnak, Abisajnak és Ittajnak: Fiammal, Absolonnal kíméletesen bánjatok a kedvemért! Az egész sereg hallotta mindazt, amit a király Absolon felől parancsolt a vezéreinek.6. Azután kivonult a hadinép a mezőre Izráellel szemben, és megütköztek Efraim erdejénél.7. Ott Dávid szolgái megverték Izráel népét, és nagy volt a veszteség azon a napon, mintegy húszezer ember.8. Kiterjedt a harc arra az egész vidékre, és azon a napon a nép közül sokkal többet pusztított el az erdő, mint amennyit a fegyverek.9. Egyszer csak Absolon összeakadt Dávid szolgáival. Absolon egy öszvéren ült. Az öszvér bement egy nagy tölgyfa sűrű ágai alá úgy, hogy Absolon fönnakadt a hajánál fogva a tölgyfán, és az ég és a föld között függött, mert az öszvér kiszaladt alóla.10. Meglátta ezt egy ember, hírül adta Jóábnak, és ezt mondta: Íme, láttam Absolont egy tölgyfán függeni.11. Jóáb pedig ezt mondta a hírhozó embernek: Íme, láttad, hát miért nem terítetted le a földre? Az én dolgom lett volna aztán, hogy megajándékozzalak tíz ezüstsékellel és egy övvel.12. Az ember azt mondta Jóábnak: Ha akár ezer ezüstpénzt adnál is a kezembe, nem ölném meg a király fiát, mert fülünk hallatára parancsolta a király neked, Abisajnak és Ittajnak: Kíméljétek meg azt a fiút, Absolont.13. Ha orvul törtem volna az életére, magad is ellenem támadtál volna, mivel a király előtt semmi sem marad titokban.14. Jóáb erre azt mondta: Nem akarok miattad késlekedni. Majd három nyilat vett a kezébe, és Absolon szívébe lőtte, mivel még élt a tölgyfán.15. Akkor körülfogta és levágta Absolont Jóáb tíz fegyverhordozó szolgája, és megölték őt.16. Ekkor Jóáb megfújta a kürtöt, mire visszatért a nép Izráel űzéséből, mert Jóáb kímélni akarta a népét.17. Absolont pedig fogták, egy nagy verembe vetették az erdőben, és igen nagy rakás követ dobáltak rá. Egész Izráel elfutott, mindenki a maga otthonába.18. Absolon pedig még életében vett és fölállított magának egy emlékoszlopot a Király-völgyben, mert ezt mondta: Nincsen olyan fiam, akiben fennmaradhatna nevem emléke. Ezért az oszlopot a saját nevéről nevezte el. Absolon oszlopának hívják mind e mai napig.19. Ahimaac, Cádók fia pedig ezt mondta: Majd elfutok, és hírül adom a királynak, hogy megszabadította őt az ÚR ellenségei kezéből.20. De Jóáb azt mondta neki: Ne légy ma hírmondó, hanem holnap mondd meg a hírt. Ma még ne mondd meg, mivel a király fia meghalt!21. Aztán Jóáb ezt mondta egy kúsitának: Eredj el, mondd meg a királynak, amit láttál. A kúsi meghajolt Jóáb előtt, és futásnak eredt.22. Ahimaac, Cádók fia újból megszólalt, és ezt mondta Jóábnak: Bármi történhet, hadd fussak el én is a kúsi után! Jóáb azonban ezt mondta: Miért futnál, fiam? Nem neked való ez a hírmondás.23. Ő azonban így válaszolt: Bármi történhet, hadd fussak el mégis! Ő pedig azt mondta neki: Ám fuss el! Erre Ahimaac elfutott a síkságon át vezető úton, és megelőzte a kúsit.24. Dávid pedig a két kapu között ült. Az őrálló fölment a kapu tetejére, a kőfalra, körülnézett, és látta, hogy egy ember nagyon fut egyedül.25. Ekkor az őrálló lekiáltott, és jelentette a királynak. A király azt mondta: Ha egyedül jön, jó hír van a szájában. Az pedig egyre közelebb ért.26. Látta aztán az őr, hogy egy másik ember is fut, és lekiáltott a kapuőrzőnek: Íme, egy másik ember is fut egyedül. Erre azt mondta a király: Az is hírmondó.27. Majd így folytatta az őrálló: Ha jól látom, az első úgy fut, mint Ahimaac, Cádók fia. A király ezt mondta: Jó ember az, és jó hírrel jön.28. Akkor Ahimaac ezt kiáltotta a királynak: Békesség! És arccal a földig hajolt a király előtt, és ezt mondta: Áldott az ÚR, a te Istened, aki kezedbe adta azokat az embereket, akik fölemelték kezüket az én uramra, a királyra.29. Akkor megkérdezte a király: Épségben van-e Absolon fiam? Ahimaac így felelt: Láttam a nagy zűrzavart, amikor Jóáb elküldte a király szolgáját és a te szolgádat is, így nem tudom, mi történt.30. Azt mondta erre a király: Eredj odébb, állj félre. Erre félreállt, és ott várakozott.31. Eközben a kúsi is megérkezett. Ezt mondta: Azt üzenik a királynak, az én uramnak, hogy az ÚR megszabadított ma téged mindenkinek a kezéből, aki ellened támadt.32. A király megkérdezte a kúsit: Épségben van-e Absolon fiam? A kúsi így felelt: Úgy járjanak az én uram, királyom ellenségei és mindazok, aki gonoszul ellened támadnak, mint a fiad.33. Ekkor a király mélyen megrendült. Fölment a kapu fölött levő házba, és sírt. És miközben ment, ezt mondta: Ó, fiam, Absolon! Én fiam, én fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted! Absolon, én fiam, én fiam!Zsoltárok 66:16-2016. Jöjjetek el és halljátok meg, hadd beszéljem el minden istenfélőnek, hogy mit cselekedett lelkemmel!17. Hozzá kiáltott a szám, és magasztalás volt nyelvemen.18. Ha hamis szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az én Uram.19. Ámde Isten meghallgatott, figyelt könyörgésem szavára.20. Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, és nem vonta meg tőlem kegyelmét.Példabeszédek 16:31-3231. Igen ékes korona az ősz haj, az igazság útján található.32. Jobb a hosszútűrő az erősnél, és aki uralkodik az indulatain annál, aki várost hódít.János 7:28-5328. Jézus pedig a templomban tanítva így kiáltott: Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, de én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki igaz, akit ti nem ismertek.29. Én azonban ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.30. Erre el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.31. A sokaság közül pedig sokan hittek benne, és azt mondták: a Krisztus, ha majd eljön, tehet-e több csodát annál, mint amennyit ő tett?32. Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogta felőle, és szolgákat küldtek a farizeusok és a főpapok, hogy elfogják.33. Ekkor azt mondta nekik Jézus: Még egy kevés ideig veletek vagyok, de majd elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.34. Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.35. A zsidók akkor egymás között így beszéltek: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajon a görögök közötti szórványba menne, görögöket tanítani?36. Mit értett azon, amit mondott: „Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”37. Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!38. Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből.39. Ezt pedig a Lélekről mondta, akit kapnak majd a benne hívők, mert még nem adatott a Szentlélek, mivelhogy Jézus még nem dicsőült meg.40. A sokaságból többen, akik hallották ezt a beszédet, azt mondták: Ez valóban próféta.41. Mások azt mondták: Ez a Krisztus. Ismét mások azt kérdezték: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?42. Az Írás nem azt mondja, hogy Dávid magvából való, és Betlehemből, abból a városból jön el a Krisztus, ahol Dávid élt?43. Megosztottság támadt azért miatta a sokaságban.44. Közülük némelyek el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.45. Végül a szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik azt kérdezték tőlük: Miért nem hoztátok ide?46. A szolgák pedig így válaszoltak: Soha ember még így nem beszélt, mint ő!47. A farizeusok erre azt mondták: Talán titeket is megtévesztett?48. Vajon hitt-e benne valaki a főemberek vagy a farizeusok közül?49. De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!50. Nikodémus, aki korábban járt nála, és aki közülük való volt, azt kérdezte tőlük:51. Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt ki nem hallgatja, és meg nem tudja, hogy mit tett?52. Erre azt mondták neki: Talán te is galileai vagy? Nézz utána, és meglátod, hogy Galileából nem támad próféta.53. És mindnyájan hazamentek. Hungarian Bible (KSZE) 2011 No info